Egy zenész számára kulcsfontosságú annak az eldöntése, hogy egy dalt milyen tempóban játsszon. Amikor még nem léteztek zenét rögzítő berendezések vagy nem voltak ezek elterjedve (valós hangok rögzítésére, illetve visszaadására a 19. század végétől van lehetőség), akkor a zenészek csak a kottára támaszkodva tudták eldönteni, hogy egy dalt milyen gyorsan játsszák. A kották elején ugyanis volt – sőt a mai napig van – van általában valamilyen olasz nyelvű instrukció, mely a dal tempójára vonatkozóan ad utasítást a zenész számára. A leggyakrabban használt kifejezések a következők:
- Prestissimo: nagyon gyorsan
- Presto: sebesen
- Vivace: élénken
- Allegro: gyorsan
- Moderato: mérsékelten
- Andante: lépésben
- Adagio: lassan
- Lento: nagyon lassan
És még sorolhatnánk, hiszen az ilyen kifejezések száma gyakorlatilag végtelen. Viszont hogy valami lassú vagy gyors, az természetesen relatív. Igy ha meghallgatunk egy klasszikus zeneművet a Youtube-on más-más zenész vagy zenekar előadásában (hiszen ezeket a megírásuk idején nyilvánvalóan nem lehetett hanghordozóra rögzíteni), akkor azt tapasztaljuk, hogy teljesen más tempóban játsszák azt az adott darabot.
Szerencsére a könnyűzenei művek esetén pontosan meg lehet határozni, hogy azt az adott dalt milyen tempóban kell játszani. Ugyanis ezeket a dalokat a stúdiómunkák során hanghordozóra rögzítették, és általában a tempója állandó az egész dal során. És a dalt olyan tempóban illik (sőt, inkább kötelező) játszani , ahogy azt a zeneszerző megírta. Így semmi más dolgunk nincs, minthogy megmérjük, milyen gyorsan játssza a zenész vagy a zenekar az adott dalt. A mérésre számos módszer van. Szerencsére a kísérőautomatikás hangszerek egy része kifejezetten segít abban, hogy meg tudjuk mérni egy dal tempóját. Erre a TAP TEMPO funkció szolgál. Hogy pontosan mi ez a TAP TEMPO és hogyan kell használni, arról Szintetizátoriskola Haladó tanfolyamán lesz szó.
És hogy mi az a mértékegység, amivel egy dal tempóját mérjük? Ennek a neve a BPM, vagyis a Beat per minute. Egyébként van egy másik mértékegység is, mellyel meghatározható egy dal tempója. Ha egy kotta elején olyasmit látunk, hogy 2t=5′, akkor az ugyancsak a dal tempójára utal. Sőt, ez már konkrét utasítást a játszási sebességre. Csak a baj vele, hogy nem igazán pontos, míg a BPM segítségével szinte hajszálpontosan meg lehet határozni, hogy milyen gyorsan (vagy lassan) kell játszani azt az adott dalt. A BPM esetleg a 90-es évekből lehet ismerős, hiszen akkoriban az eurodance vagy techno zenét játszó zenekarok időnként feltűntették az adott szerzeményük BPM-jét a CD borítón.
A mulatós műfaj persze megint más világ, hiszen itt általában népdalok vagy népies műdalokat játszanak, melyet a szerzője (ha egyáltalán ismert), akkor nem rögzített hanghordozóra. Tehát ebben a műfajban megvan a zenésznek az a szabadsága, hogy a dalt csaknem tetszőleges tempóban játssza. Ráadásul egy több dalból álló, hosszú mulatós blokk során a tempó sem állandó: általában a zenész viszonylag lassan kezdi el a dalt, majd folyamatosan emel a tempón. És amikor már mindenkin látja, hogy elfáradt, akkor befejezi az akár maratoni hosszúságú dalcsokrot.
Persze a fent már említette Eurodance stílust képviselő előadók és dalszerzők számára sem volt könnyű feladat a helyes BPM megtalálása. A műfaj egyik jeles képviselője, Dr Alban, gondjait meg is osztotta a „Let The Beat Go On” című dalában, melyben nagyon helytállóan konstatálta, hogy „Choosing BPM is a big problem” azaz a BPM megválasztása nagy problémát okoz. Az egykori svéd fogorvos végül 136-os BPM-et választott a dalhoz, mely elég gyorsnak számít.
És hogy pontosan mi az a BPM és mi kell róla még tudni? Arról a Szintetizátoriskola Kezdő tanfolyamának hetedik moduljában esik szó. Ha te is kezdő zenész vagy, akkor ez a képzés épp neked való!